Akadozik a 4G? Lehet, hogy átverték telefonvásárláskor.

Mindegyik okostelefonnak az a legfontosabb tulajdonsága, hogy jól működjön a mobilhálózatokon, és ebből a szempontból tök mindegy, hogy háromszázezer vagy harmincezer forintos készülékről van-e szó. Ha a mobil nem kezeli a hazai szolgáltatók által használt frekvenciákat, abból az ország területének nagy részén problémánk adódhat, például nehéz lesz böngészni, emailezni és csevegni.

Azaz az okostelefon nagyjából minden okosságáról lemondhatunk.

Néhány telefonnal komoly gondok vannak ilyen téren. Elsőként a Mobilaréna.hu írt a jelenségről , és arra figyelmeztettek mindenkit, hogy körültekintően vásároljunk Kínából. Később egy olvasónk hívta fel a figyelmünket arra a sokkal súlyosabb problémára, hogy a hazai boltokban is vehetünk problémás készülékeket. Az erről szóló levelét már leközöltük a Tékozló Homárban.

Végignéztük a hazai online boltok kínálatát és a termékleírásokat, és ebből kiderült, hogy gyakorlatilag bármelyik hazai kereskedő simán eladna nekünk olyan mobilokat, amelyek nem támogatják az összes hazai 4G/LTE frekvenciát, és erre nem is hívják fel a figyelmünket.

Vidéken és otthon már nem

A kereskedők általában csak azt emelik ki, hogy a mobil tud 4G/LTE-t. Csakhogy a 4G/LTE szolgáltatás többféle frekvencián működik, és a környéktől függ, hogy a mobilszolgáltatók melyiket használják. Városban főleg az 1800 MHz-es és 2600 MHz-es frekvencián tudunk mobilnetezni, vidéken azonban a jobban terjedő, ezért nagyobb területet lefedő 800 MHz-en megy a 4G, és ezzel lehet jobb beltéri lefedettséget elérni.

Ha a sztrádán vagy a lakásban dadog a 4G, akkor az a mobil hibája is lehet.

Honnan tudjuk, hogy tud-e a mobil 800 MHz-et?

Magát a telefont hiába nyomkodjuk, nem tudja megmondani saját magáról ezt az információt. A gyártó weboldalán vagy a termék dobozába csomagolt leírásnak elvileg tartalmaznia kell azt, hogy a készülék a 2G, 3G és 4G hálózatokra milyen frekvenciákon tud csatlakozni. Előfordulhat, hogy nem megahertzben adják meg az értéket, hanem az LTE-szabvány szerinti sáv számozását jelzik, ami a 800 MHz esetében a B20-as sáv. Sajnos azt tapasztaltuk, hogy még a gyártók sem túl segítőkészek e tekintetben.

A több kereskedőt aggregáló Árukeresőn csak annyit írnak a termékleírásokban, hogy a telefon működik 4G-n, azt viszont nem, hogy milyen frekvencián. Amikor továbblapozunk egy-egy kereskedő oldalára, néha már az is hiányzik a leírásból, hogy a telefon tud-e 4G-t.

Az Edigital, az eMag, és az Árgép portálokon megtaláljuk a frekvenciával kapcsolatos információkat, de ezeken a helyeken azt feltételezik, hogy a vevő mindent tud a hazai mobilhálózatokról, és ők sem figyelmeztetik a vevőket arra, hogy a 800 MHz-es 4G hiánya beltéren és vidéken gondot okozhat.

Külföldi portálokon néha csak úgy találkozunk a frekvenciákkal kapcsolatos adatokkal, hogy a mobil a B1, B2 ... B40 sávokon működik. Magyarországon ebből csak három igazán érdekes, ezek felelnek meg a szolgáltatók által használt 1800 MHz-es (B3), 2600 MHz-es (B7) és 800 MHz-es (B20) frekvenciasávoknak.

A hazai szolgáltatók azt mondják, hogy náluk egészen biztosan csak olyan készüléket tudunk venni, ami az általuk használt összes sávot kezeli. Ez nem jelenti azt, hogy muszáj náluk vásárolni, mert elég foghíjas a kínálatuk, de ha máshol veszünk mobilt, oda kell figyelni a részletekre.

Bukhatjuk a brutálisan gyors netet

A csúcsmobilok általában ismerik az előbb említett három frekvenciasávot, de ha mégsem pont azokat, amiket Európában és hazánkban kéne, akkor még egy hasznos funkcióról le kell mondani. Ezeknél a mobiloknál a 800 Mhz-es sáv kell ahhoz, hogy a szolgáltatók szupergyors internetelérést tudjanak nyújtani.

A Telenor éppen a napokban mutatta be a Balatonnál a 300 megabit per másodperc névleges sebességű szolgáltatását, amit úgy tudnak megvalósítani, hogy a mobilok egyszerre használják az 1800 MHz-es és a 800 MHz-es sávokat. Ha kiesik az egyik frekvencia (például mert a mobilt nem európai piacokra szánták, hanem Ázsiába vagy az USA-ba), akkor ennek a sebességnek csak a töredéke érhető el.

Leteszteltük a Telenor internetét egy Oneplus 3 mobillal, és a gyakorlatban, alig pár száz méterre az adótoronytól, simán elértünk 195-200 megabites letöltési sebességet. Ehhez persze olyan díjcsomag is kell, amelyen engedélyezett ez a sebesség.

Véget kell vetni a káosznak

A mobilgyártóknak, kereskedőknek és szolgáltatóknak fel kell ismerniük, hogy a mobilozás élményét döntően befolyásolja a készülék által támogatott frekvencia. Ennek a tulajdonságnak a készülékek adatlapján az őt megillető helyre kell kerülnie, és hasznos lenne az egységes kommunikáció, hogy ne hárombetűs rövidítéseket és mindenféle szakzsargont vessenek a vevők szemei elé, hanem érthető nyelven magyarázzák el, mire jó az adott mobil, és mire nem.

Még jobb lenne, ha a 800 MHz-es 4G-t nem ismerő mobilokat az országon kívül tartanák, és nem vernék át a hazai mobilozókat.

Ha elmarad a megfelelő tájékoztatás, akkor az eladóé a felelősség, és nyugodtan vissza lehet vinni a vidéken és/vagy beltéren szarul működő mobilokat.

„Hibás teljesítésről van szó, tekintettel arra, hogy a készülék az elvárható, rendeltetésszerű használatra már a vásárláskor sem volt alkalmas, hibásan működött, továbbá a hozzá csatolt dokumentumok sem tartalmaztak tájékoztatást a használt frekvenciára vonatkozóan” – írta szakvéleményében a Gazdasági Versenyügyi Tanácsadó Iroda a Tékozló Homár fogyasztóvédelmi blogunknak. Nem láttunk sehol olyan figyelmeztetést a boltokban, hogy a 800 MHz-et nem ismerő készülékek bizonyos körülmények közt nem rendeltetésszerűen működnek.

Bár vannak olyan esetek, amikor egy szoftveres frissítéssel megoldható a probléma, de amikor ez nem lehetséges, a kijavítást vagy kicserélést a vállalkozás nem vállalja vagy az nem lehetséges, a mobiltelefon ellenértékének leszállítását lehet kérni, vagy elállhat a vevő a szerződéstől, és visszakövetelheti a vételárat – fejtette ki a tanácsadó iroda. Ezt pedig biztosan mindegyik kereskedő szeretné elkerülni.

Forrás: index.hu